EGY BOGÁR ÉLETE
Számítógép-animációs amerikai film a Pixar Animation Studios gyártásában és a Walt Disney Pictures forgalmazásában, melyet az Egyesült Államokban 1998. november 20-án, Magyarországon pedig 1999. február 4-én mutattak be. Főhőse egy különc hangya, aki felbérel egy csapat (hite szerint) bogárharcost (akik valójában cirkuszosok), hogy szembeszálljanak a hangyákat rettegésben tartó sáskákkal. A filmet John Lasseter és Andrew Stanton rendezte. Az Egy bogár életét jól fogadta a kritika, zenéjét Oscar- és Golden Globe-díjra jelölték, s a jegypénztáraknál világszerte több mint 350 millió dolláros bevételt ért el.
Eredeti cím: A Bug's Life
Rendezők: John Lasseter
Producerek: Darla K. Anderson, Kevin Reher
Forgatókönyvírók: Andrew Stanton, Donald McEnery, Bob Shaw
Szinkronhangok: Dave Foley, Kevin Spacey, Julia Louis-Dreyfus, Hayden Panettiere, Phyllis Diller
Zene: Randy Newman
Játékidő: 95 perc
Bemutató: 1998. November 5.
Bevétel: $ 363,398,565
Minden évben, a hangyák kolóniájának be kell gyűjtenie a termést a rettegett sáskáknak. Az egyik hangya, Fürge, feltaláló, aki szerkezeteivel több galibát okoz, mint amennyit segít. Legújabb gépezete, amely az aratást könnyíti meg, elszabadul, s ennek eredményeképp a sáskáknak nagy erőfeszítés árán összehordott maghalom a vízben köt ki, épp mielőtt a fenyegető rovarok megérkeznek. Vezetőjük, Szökken a nyár végéig ad haladékot a hangyáknak az újbóli felhalmozásra, azonban megkettőzi az adagot, miután Fürge előlép a hangyakirálynő legkisebb lánya, Pötty védelmében. Ügyetlensége miatt Fürge a kolónia királyi tanácsa elé kerül. Mikor azt javasolja, hívjanak harcos bogarakat segítségül, Atta hercegnő, a trón örököse engedélyezi az utat Fürgének, ám pusztán azzal a szándékkal, hogy eltüntesse az útból, míg az újabb begyűjtés tart.
A rovarok városához érve, amely egy lakókocsi alatti szeméthalom, Fürge belebotlik egy csapat állását vesztett cirkuszi bogárba, akiknek legutóbbi előadásuk káoszba fulladt, s egy kis közjáték okán harcosnak véli őket. A művészlelkületű társaság ugyanakkor tehetségkutató ügynöknek gondolja Fürgét, aki a számukat szeretné bemutatni szigetén. A tanács nagy meglepettségére, Fürge rövidesen visszatér a kolóniába, ahol hősökként fogadják és ünneplik a jövevényeket; egyedül Attának vannak kétségei a szedett-vedett társasággal kapcsolatban, s kis híján fültanúja is lesz annak, mikor Fürge és a cirkuszosok rájönnek tévedésükre. Már éppen lelépnének a vendégek, mikor Pötty bajba kerül. Együttes erővel Fürge és a csapat megmenti a csöpp hangyát az éhes madártól, ami megszilárdítja mindenki hitét, így Attáét is, aki másképp kezd tekinteni Fürgére.
A sáskák búvóhelyén Szökken fivére, Korpa azt javasolja bátyjának, hogy ne menjenek vissza a hangyák szigetére, hiszen bőségesen elég élelmük van az esős évszakra idejére. Szökken emlékezteti őt és a többieket is, hogy ha nem tartják félelemben a hangyákat, eszükbe juthat számbeli fölényüket ellenük fordítani, s végleg elűzni őket. Elindulnak hát behajtani a termést. Mivel korábban tudomására jutott, hogy a szöcskét egyszer kis híján felfalta egy madár, Fürge azt a tervet eszeli ki, hogy egy álmadárral kergessék el terrorizálóikat. Javaslatát a cirkuszi bogarakon keresztül tárja a tanács elé, hogy azok úgy véljék, a „harcosok” ötletét valósítják meg. A hangyák így a begyűjtési munka helyett a madár megépítésébe fektetik energiájukat, ám épp miután elhelyezik azt a fa odvába, feltűnik a cirkuszi porondmester előadóit keresve. Kiderül az igazság; Atta száműzi Fürgét, s a hangyák kétségbeesetten igyekeznek annyi magot gyűjteni, amennyit csak tudnak. Képtelenek az elvárt mennyiséget felhalmozni, s mikor Szökken megérkezik, átveszi az uralmat a boly felett, a sziget minden élelmét magához rendelve.
Pötty fültanúja lesz a sáskák tervének, miszerint dolguk végeztével megölik a királynőt, így rejtekhelyéről Fürge és a cirkuszosok nyomába ered. Meggyőzi őket, hogy visszatérjenek és üzembe helyezzék a madarat az eredeti elképzelés szerint. Az álcázott szárnyas halálra rémíti a sáskahadat, s már épp megkezdenék a visszavonulást, mikor a mit sem sejtő porondmester lángra gyújtja a madarat. A feldühödött Szökken ráuszítja kerge csatlósát Fürgére, akit a sáska rendesen helyben hagy, de nem annyira, hogy ne tudjon feltápászkodni és szavaival felnyitni népe szemét: a sáskák nem többek, mint élősködők, akiknek szükségük van a hangyákra. Az erőfölényükről meggyőződő hangyák együttes erővel rohanják le a betolakodókat, s mindőjüket elkergetik – kivéve Szökkent, akit foglyul ejtenek. Vihar csap le a szigetre, s kitör a pánik a hangyák között. Szökken kihasználja az alkalmat és Fürgét felkapva a magasba száll, hogy végezzen vele egyszer s mindenkorra. Atta alattvalója segítségére siet, s ketten együtt az igazi madár fészkéhez csalják Szökkent. Szökken sarokba szorítja Fürgét, ám az utolsó pillanatban felbukkan a madár, elragadja a sáskát és megeteti fiókáival.
A tavasz beköszöntével a Korpával kibővült cirkuszosok elbúcsúznak a hangyáktól. Atta lesz az új királynő, s párjául Fürgét választja, akinek aratógépét a kolónia hasznosítja az újabb begyűjtéshez.
L'ECSÓ
2007-ben bemutatott egész estés amerikai számítógépes animációs film, amely a 8. Pixar-film. A mozifilm eredeti címe a „ratatouille”-ből származik, ami egy hagyományos francia főtt zöldséges étel (a magyar lecsóhoz hasonló, cukkini hozzáadásával). Ugyanakkor a név angol szójáték a rat (patkány) szóval. Az animációs játékfilm írója és a rendezője A Hihetetlen család-ot is jegyző Brad Bird volt, aki a Pixartól távozó Jan Pinkavától vette át a feladatot, a zeneszerzője Michael Giacchino volt, a producere Brad Lewis volt. A Walt Disney Pictures készítette, a Buena Vista Pictures forgalmazta. Műfaját tekintve filmvígjáték. Észak-Amerikában 2007. június 29-én, Magyarországon 2007. augusztus 2-án mutatták be a mozikban.
A L'ecsó-t öt Oscar-díjra és egy Golden Globe-díjra jelölték; mindkét díjátadón a legjobb animációs filmnek járó elismeréssel gazdagodtak az alkotók.
Eredeti cím: Ratatouille
Rendezők: Brad Bird
Producerek: Brad Lewis
Forgatókönyvírók: Brad Bird
Szinkronhangok: Patton Oswalt, Ian Holm, Lou Romano, Janeane Garofalo
Zene: Michael Giacchino
Játékidő: 111 perc
Bemutató: 2007. Június 29.
Bevétel: $ 623,726,085
Rémy, a patkány egy idős hölgy házának padlásán él Párizs közelében, számos társával, köztük apjával és bátyjával. Kifinomult szaglással rendelkezik, és fajtájától eltérően szokatlanul ínyenc. Elege van abból, hogy a patkányoknak a szemetet kell enniük. Ő többre vágyik: igazi ételt szeretne készíteni és valódi ízeket érezni. Elkápráztatja a francia főváros leghíresebb és legjobb szakácsa, Auguste Gusteau mindentudása az ételekről, tévéműsora és könyve, amelynek címe egyben Gusteau mottója: „Főzni bárki tud.” Anton Ego, a szigorú és ellenszenves ételkritikus azonban egy alkalommal csúnyán lehúzza a Gusteau's éttermet, ami miatt a hely elveszít egyet öt csillagából. Ez olyannyira megviseli a restaurant tulajdonosát, hogy belehal bánatába. Ezzel a Gusteau's újabb csillagot veszít.
Egy napon a patkányok menekülni kényszerülnek otthonukból, amiért elsősorban Rémy felelős. A csatornarendszerben hősünk elveszíti társait, és napokat tölt odalent Gusteau könyve társaságában. Képzelete szüleményeként megjelenik neki a séf, aki arra biztatja, lásson világot, most végre valóra válthatja álmát. Rémy rövidesen a Gusteau'sban találja magát, nem sokkal később pedig Alfredo Linguini, az étterem frissen felvett mosogatófiúja társaságában. A kis patkány nem tudja megállni, hogy próbát ne tegyen tudásával, és ennek következtében mindenki a konyhában Linguininek tulajdonítja a mesteri levest. Rémy és a fiatalember így hát szövetséget köt: a nem mindennapi séf Linguini fejfedője alá rejtőzve irányítja a fiú mozdulatait. Skinner, a mogorva vezető séf – mit sem sejtve Rémyről – kénytelen megadni a lehetőséget Linguininek, és Colette-re, a Gusteau's bájos női séfjére bízza őt.
Egyik este a Gusteau's szemeteskukái közül felbukkan Émile, Rémy bátyja, és elvezeti a többiekhez. Apja próbálja észhez téríteni fiát, hogy mi vár rá az emberek világában, de Rémy hisz benne, hogy többre hivatott a szemétgyűjtögetésnél és -elfogyasztásnál. Skinnerben ezalatt folyamatosan növekszik a gyanú, hogy Linguini valahogy a bolondját járatja mindenkivel, és ebben része van egy patkánynak is. Leleplezni azonban nem tudja az egyre nagyobb népszerűségre szert tevő Linguinit, aki Colette-hez is közelebb kerül.
Skinner rövidesen megtudja egy levélből, melynek olvasását halogatta, hogy Linguini maga Auguste Gusteau fia, s így a Gusteau's örököse. Erre Rémy is rájön kis idő múlva, s a levéllel és a végrendelettel kereket old Skinner elől. A vezető séf üldözőbe veszi a patkányt, de nem tudja elcsípni. Mikor visszatér az étterembe, már Linguini és Colette is ismeri a levél tartalmát. Skinner röpül, az étterem pedig kisebb arculatváltáson esik át Linguini elképzelései szerint. Hamarosan felfigyel a nagy felhajtásra és a Gusteau'st érő egyre több dicsérő szóra Anton Ego, így ellátogat a helyre, és bejelenti, hogy másnap este vacsorázni jön. Kisebb aggodalom lesz úrrá mindenkin, és az ebből fakadó frusztráció – no és a szerelem – miatt Linguini megsérti Rémyt, aki afféle bosszúként zárás után „vendégül látja” az egész patkánytársaságot a Gusteau's ételkészletéből. A nagy lakmározás közepén beállít Linguini, hogy bocsánatot kérjen kis barátjától, ám mikor meglátja, hogy Rémy meglopta őt, kipenderíti.
Linguininek így egyedül kell helyt állnia a következő napon Anton Ego lenyűgözésében. A konyha egész személyzete tőle várja az elkészítendő étel receptjét, azonban a fiú valódi hozzáértés nélkül képtelen bármit is kiötölni, így elkeseredve viharzik ki a konyhából. Az étterem személyzeti bejáratánál megjelenik Rémy, Émile és Django, és az egyik séf észreveszi őket. Épp mikor mind lesújtanának rájuk, Linguini elébük ugrik, felemeli Rémyt, és felfedi titkát a többiek előtt, akik csalódottan hagyják ott, még Colette is. Az étterem teli vendégekkel, köztük van Anton Ego, Linguini pedig rettenetesen letört. Django és a többi patkány jelenik meg a konyhában magára maradt Rémyvel szemben, és apja beismeri fiának, hogy tévedett vele kapcsolatban: tényleg szót értett egy emberrel, aki még meg is védte őt. Ekkor a rengeteg patkány segít Rémynek egy igazi ételkiválóság elkészítésében, s látván a buzgalmat, Linguini is erőt vesz magán: görkorcsolyán száguld végig a vendégek között főpincérként. Colette is visszatér, s az első döbbenet után, amit a konyhában sürgő-forgó tengernyi patkány okoz, ő is besegít: lecsót készítenek, de nem akármilyet. Az étek egyszerűen elvarázsolja a kőszívű Anton Egót, akiben gyermekkora ízei és elfelejtett emlékei derengenek fel. Miután megismeri az igazi séfet, fantasztikus dicsérő kritikát ír a Gusteau'sról, azonban Skinner ármányának köszönhetően a francia ÁNTSZ bezáratja az éttermet a patkányok jelenléte miatt, így Ego is hitelét veszti. Befektet viszont egy új étterembe, az „A L'ecsó”-ba, melyben Rémy, Linguini és Colette mellett az egész patkánysereg megtalálja a helyét.
WALL·E
2008-ban bemutatott amerikai számítógép-animációs film, mely elnyerte a legjobb animációs filmnek járó Oscar-díjat. Ez a Pixar Animation Studios 9. filmje a Walt Disney Studios Motion Pictures forgalmazásában. Rendezője és forgatókönyvírója Andrew Stanton. A történet a WALL·E nevű robot sorsát követi nyomon, amit (vagy akit) arra terveztek, hogy a teljesen beszennyezett és az emberek által elhagyott Földet megtisztítsa. A robot 700 évnyi létezés után öntudatra ébred. Egy napon szerelembe esik egy másik robottal, ÉVÁ-val (eredetileg EVE), így követi őt a világűrbe, ahol találkoznak a Földről menekülő embereket szállító űrhajóval, és végül sikerül átadniuk az üzenetet, hogy a Föld immár újra alkalmas az élet fenntartására.
A Némó nyomában megrendezése után Stanton úgy érezte, a Pixar hiteles módon jelenítette meg a vizet, s ezúttal szívesen vállalná egy űrbéli kaland elkészítését. A szereplők legtöbbjének nincs emberi hangja; ehelyett testnyelvvel és robothangokkal kommunikálnak, amiket Ben Burtt tervezett meg oly módon, hogy emberi hangokra emlékeztessenek. A WALL·E a Pixar első filmje, amely egyes jeleneteiben élő színészek is szerepelnek.
A WALL·E bemutatójára 2008. június 27-én került sor Észak-Amerikában, Magyarországon július 24-étől vetítették a mozik. A film egyöntetű éltetésben részesült a kritika részéről, s a nézők körében is rendkívül népszerűnek bizonyult.
Eredeti cím: WALL·E
Rendezők: Andrew Stanton
Producerek: Jim Morris
Forgatókönyvírók: Andrew Stanton, Jim Reardon
Szinkronhangok: Ben Burtt, Elissa Knight, Jeff Garlin, Fred Willard
Zene: Thomas Newman
Játékidő: 97 perc
Bemutató: 2008. Június 27.
Bevétel: $ 521,311,860
A 22. században, 2110 körülre a Buy n Large megavállalat bekebelezett minden gazdasági szolgáltatást a Földön, beleértve a kormányzatot is. Az újrahasznosíthatatlan szemét oly mértékben felhalmozódott, hogy a bolygó teljes egészében szennyezetté vált, s nem volt képes tovább biztosítani az élet feltételeit. Az emberiség életben tartására tett kísérletként a Buy n Large egy ötéves világűrbéli utazás finanszírozására vállalkozott. A hatalmas csillaghajókon az emberek minden szükségletét kielégítő szolgáltatások üzemelnek, teljesen automatikus robotlegénység által felügyelve; ezen űrcirkálók közül a leghíresebb az Axiom. A Földön több százezernyi WALL·E (WATT-takarékos Lánctalpas Limlom- és hulladékkezelő, E-sorozat) robotot hagytak hátra, hogy feltakarítsák a bolygót, a hulladékot kockákká formálva, s ezeket magasba nyúló hegyekké összehordva, ami megkönnyíti az eltávolításukat. Azonban a terv kudarcot vallott, s a Buy n Large úgy ítélte meg, hogy a Föld túlzottan szennyezett ahhoz, hogy újra termékeny, s ezáltal lakható legyen. Hétszáz évvel később, a 2815. évben, csupán egyetlen WALL·E üzemel már.
Az évszázadokon át tartó folyamatos aktivitás következtében WALL·E-nek érzelmei fejlődtek. A szeméthalmokról különböző tárgyakat gyűjtöget magának, köztük a már nem működő WALL·E robotokból pótalkatrészeket, s megment egy éppen kibújt növényt is, amit egy rossz csizmában ültet el újra. Egy napon a Földre érkezik egy ÉVA (Élőhely- és VegetációAnalizáló) nevű feminin robot az Axiomról, hogy az élet jeleit kutassa. WALL·E első látásra beleszeret, azonban ÉVA nem viszonozza érzéseit, mivel figyelmét egyedül küldetésére összpontosítja. Rövidesen azonban rabul ejti és lenyűgözi a földi robot személyisége. Mikor WALL·E megmutatja neki a talált növényt, ÉVA elraktározza magában és kikapcsol. WALL·E mindent megtesz, hogy megvédje a számára oly kedves jövevény mozdulatlan testét, mígnem az anyahajó megérkezik és felveszi kiküldöttét. WALL·E kétségbeesetten igyekszik szerelme után, s sikerül is felkapaszkodnia a csillaghajó oldalára, majd bejutnia a fedélzetre. Ott egy évszázadok óta fennálló, mikrogravitációban élő társadalmat talál, amiben az emberek elveszítették csontjaik és izmaik jelentős részét, aminek következtében túl gyengék és elhízottak lettek az álláshoz és a robotok segítsége nélküli mozgásra. Minden feladatot automatikus kezelő lát el, így a hajó kormányzása is robotpilóta, AUTO hatásköre. WALL·E követi ÉVÁ-t célállomására. Szokatlan viselkedése az emberek és a robotok mindennapi életvitelét is felzavarja. Egy tisztítórobot, M-O arra kényszerül, hogy elhagyja kijelölt munkaútvonalát, s megszállottan kövesse a WALL·E lánctalpai által hagyott piszoknyomot. WALL·E véletlen módon két embert is kizökkent virtuális világából, s John és Mary nem csak az őket körülvevő környezetet, de egymást is felfedezik.
ÉVA azon igyekszik, hogy küldetése szerint eljuttassa a növényt az Axiom kapitányának, azonban mikor az átadásra kerülne sor, kiderül, hogy a Föld ismételt lakhatóságát bizonyító élőlény nincs meg. AUTO közli a kapitánnyal, hogy ÉVA valószínűleg meghibásodott, így a javítórészlegbe (KREPA – Kiselejtezett, Rendellenesen működő, Program- vagy Automatikahibás robotok) küldik, WALL·E-vel együtt. Mikor azt hiszi, hogy a kezelőrobot bántani akarja ÉVÁ-t, WALL·E a segítségére sietve magához veszi ÉVA levett karját, s eközben véletlenül kilövi vele az energiaellátót, kiengedve az összes hibásan működő robotot. ÉVA visszaveszi WALL·E-től karját, azonban ezzel azt a látszatot kelti, hogy veszélyt jelent, s a biztonsági rendszer robotlázadást jelez. ÉVA megpróbálja visszaküldeni WALL·E-t a Földre egy mentőkabinban, hogy ne okozzon még nagyobb zűrzavart, ő pedig küldetésének eleget téve megkereshesse a növényt, azonban a kis robot nem hajlandó elmenni nélküle. AUTO asszisztense, GO-4 hirtelen felbukkan, s az eltűntnek hitt növényt a kabinba hajítja. Miközben WALL·E kincséért nyúl, GO-4 kilövi a kabint, élesített önmegsemmisítő üzemmóddal. WALL·E-nek sikerül megmentenie a növényt és időben kereket oldania a robbanás előtt, magát egy poroltóval hajtva a légüres térben. ÉVA annyira boldog és megkönnyebbült, mind a növény, mind WALL·E épségéért, hogy „csókot lehel” rá (ami apró statikus kisülést eredményez kettejük között), majd körbetáncolják a hajót, együtt repkedve a világűrben.
ÉVA visszaviszi a növényt a kapitánynak, aki nagyon kíváncsi a Földre, ezért kivetíti az ÉVA biztonsági kamerája által rögzített anyagokat. Ezeket látva ÉVA rájön, mekkora erőt fektetett WALL·E a védelmébe, míg inaktív volt, s így másként kezd tekinteni a robotra. A kapitányt magával ragadták a Földről látott korábbi, a Buy n Large felemelkedése előtt készült képek, s megdöbbenéssel tölti el a környezeti pusztulás, ami ÉVA felvételein tárul elé. Úgy dönt, az emberiségnek vissza kell térnie egykori otthonába, hogy a saját kezébe vegye a dolgokat. AUTO azonban ragaszkodik az út folytatásához, s a kapitány parancsára kénytelen felfedni titkosított megbízását: a Buy n Large vezérigazgatója, Shelby Forthright minden robotpilótának elrendelte, hogy soha ne térjenek vissza a Földre, mert a bolygó túlzottan szennyezettnek bizonyult az élet feltételeinek biztosításához. Ezen utasításnak engedelmeskedve AUTO lázadást szít, és bezárja a kapitányt fülkéjébe, a növénytől pedig igyekszik megszabadulni. WALL·E megszerzi az emberiség reményét jelentő élőlényt, s mikor nem hajlandó átnyújtani, AUTO sokkolja őt, megrongálva hardverét, ÉVÁ-t pedig deaktiválja, s mindkettőjüket a szemétledobóba hajítja, a növénnyel együtt. ÉVA magához tér az Axiom szeméttárolójában, s kis híján a hulladékkal – és WALL·E-vel meg a növénnyel – együtt az űrbe vész, ám M-O, aki idáig követte a WALL·E által hagyott szennyeződést, megmenti őket, s összebarátkozik velük. ÉVA új processzor után néz a szeméthalmok között WALL·E számára, félretéve az eredeti utasítások végrehajtását is. WALL·E azonban önzetlen módon ragaszkodik hozzá, hogy ÉVA elvégezze küldetését, s emlékezteti őt az otthon összegyűjtögetett alkatrészekre, amik megmenthetik. A növénnyel a birtokában, ÉVA magához veszi WALL·E-t, s összetoborozza a meghibásodott robotokat, hogy segítsenek átjutni a biztonságiakon, s egyenesen a hajó egyik utasfedélzetére veszik az irányt. A kapitány alkalmi börtönéből beindítja a hajót, az elhivatott robotokat pedig a holodetektorhoz irányítja, egy olyan talapzathoz, ami a fedélzet padlójából emelkedik ki, s ha ráillesztik a növényt, aktiválja az automata hipertér-ugrást a Földre. A kapitány tőrbe csalja AUTO-t, azt a látszatot keltve, hogy a növény nála van, s megküzd a robotpilótával, ám eközben a hajó az oldalára fordul, így a mozgásra képtelen emberek a sarokba csúsznak. Miközben ÉVA az utasokat védi a feléjük zuhanó hajóelemektől, AUTO visszazárja a holodetektort. WALL·E a testével próbálja kitámasztani, miközben egyre zúzza össze a rendkívüli súllyal párosuló húzóerő, a tehetetlen ÉVA szörnyülködésére. A kapitány segítség nélkül lábára áll, minden utas álmélkodására, s felülkerekedik AUTO-n, visszaállítva a rendet a hajón. Az emberek és robotok együttes közreműködésével a növény a holo-detektorba kerül, így WALL·E kiszabadul, a hajó pedig a Föld felé veszi az irányt.
Odaérve, ÉVA eszeveszetten igyekszik megjavítani WALL·E-t a pótalkatrészekkel, s sikeresen újraaktiválja. Azonban az elszenvedett kár olyan nagy mértékű, hogy kitörölte WALL·E memóriáját és személyiségét: a robot összegyűjtött kincseit kezdi feldolgozni kockává, eredeti feladatát követve. ÉVA erőfeszítései, hogy emlékeztesse őt a korábbiakra, hasztalannak látszanak, s teljesen megsemmisíti a gondolat, hogy az a WALL·E, akit megismert és akit megszeretett, talán nincs többé. Búcsúzásként kezébe veszi kezét és ismét „megcsókolja”. Az ennek következtében fellépő szikra újraindítja WALL·E memóriáját, aki így hirtelen felismeri ÉVA-t, amint azt teszi, amire ő mindig is vágyott: a kezét fogja. Az újjáéledt célkitűzéssel, az emberiség és a robotok együtt kezdenek a Föld bioszférájának helyreállításába, a rendkívül lelkes kapitány vezetésével.
FEL
2009-ben bemutatott amerikai 3D-s számítógépes animációs film, amelynek a Pixar Animation Studios 10. filmje a Walt Disney Studios Motion Pictures forgalmazásában. Észak-Amerikában 2009. május 29-én mutatták be, a 2009-es cannes-i fesztivál első animációs filmjeként, majd 2009. október 9-én az Egyesült Királyságban jelent meg először a mozikban, Magyarországon 2009. október 15-én.
A film rendezője a Szörny Rt.-t is jegyző Pete Docter, a szinkronhangok Edward Asner, Christopher Plummer, Bob Peterson és Jordan Nagai. Ez a Pixar tizedik, s egyben első Disney Digital 3-D-ben is bemutatott mozifilmje, melyet egy Partly Cloudy című rövidfilmmel reklámoztak a mozikban. A kijelölt mozikban Dolby 3D-ben is leadták a filmet.
A film egy zsémbes öregemberről, nevezetesen Carl Fredricksen-ről, és egy Russell nevű kiscserkészről szól, akik egy házzal Dél-Amerikába repülnek, héliummal felfújt léggömbök segítségével. A film kiemelkedően pozitív fogadtatásban részesült, 97%-os eredményt ért el a Rotten Tomatoes nevű filmkritikai weboldalon. A filmen alapuló videójáték 2009. május 26-án jelent meg.
Eredeti cím: Up
Rendezők: Pete Docter
Producerek: Jonas Rivera
Forgatókönyvírók: Bob Peterson, Pete Docter
Szinkronhangok: Ed Asner, Christopher Plummer, Jordan Nagai, Bob Peterson
Zene: Michael Giacchino
Játékidő: 96 perc
Bemutató: 2009. Május 29.
Bevétel: $ 735,099,082
A félénk, csendes fiatal fiú, Carl Fredricksen megismerkedik egy eleven, hiányos fogú, fiús lánnyal, Ellie-vel. Mivel mindketten szeretnek felfedező utakra járni, ahogyan kedvenc hősük, Charles F. Muntz is, ezért hamar megtalálják a közös témát, s Carl ígéretet tesz Ellie-nek, hogy majd egyszer elutaznak a dél-amerikai Angyal-vízeséshez.
Később összeházasodnak és együtt öregszenek meg abban az öreg házban, ahol először találkoztak, közben életüket léggömb-árusként és állatgondozóként élik le. Mivel nem lehet gyerekük, ezért megpróbálnak megtakarítani pénzt a dél-amerikai útra, de az üvegperselyben lévő összeget mindig kisebb-nagyobb kiadásokra kell fordítaniuk (eltörik Carl lába, defektes lesz az autójuk, stb.). Mikor már végre összegyűlt annyi pénzük, hogy megvegyék a repülőjegyeket, Ellie meghal, egyedül hagyva Carlt az otthonában, amitől egy besavanyodott, feleség nélküli, remeteként élő öregember válik belőle.
Ahogy múlnak az évek, Carl háza körül felhőkarcolók épülnek, és a házát egy építési vállalkozó meg akarja venni, ám ő nem adja el. Carl megvédi a postaládáját az ott dolgozó ügyetlen munkásokkal szemben is, de heves fellépése miatt beidézik a bíróságra testi sértés miatt, és kis idő múlva a bíróságtól jött levélben az áll, hogy egy Shady Oaks nevű nyugdíjasotthonba kell költöznie.
Egy fiatal cserkészfiú kopogtat az ajtaján és felajánlja segítségét, mert szeretné megszerezni azt a kitűzőt, amit a segítség ellenében megkapna. Carl elutasítja a kérést, mondván, hogy nincs szüksége segítségre, de a fiút nem tudja lerázni, ezért azt mondja neki, hogy éjszakánként egy túzok szokott mászkálni a kertjében, azt kellene a fiúnak elkapnia.
Carl, hogy Ellie-nek tett ígéretéhez hű legyen, az otthonba költözés helyett rengeteg héliumos lufi segítségével felemeli házát a levegőbe és elindul Dél-Amerika felé. Russell, a fiatal „vadonfelfedező” csak a felszállás után kerül elő, mivel ott maradt elbújva a ház verandáján az előző napi "túzokvadászat" után.
Russell hiába figyelmezteti az öreget, hogy egy cumulonimbus felhő van előttük, Carl már korábban kikapcsolta a hallókészülékét, hogy ne hallja a gyereket. Miután átverekedték magukat a viharon, egy szakadéknál találják magukat a vízesés előtt. Mivel a hélium lassan kiszökik a léggömbökből, a ház egyre lejjebb ereszkedik. Carl és Russell megpróbálják arrébb húzni a házat, azt remélve, hogy kikerülik a szakadékot és még marad is elég hélium a léggömbökben, hogy oda tudjanak menni. Ahogy közelednek, megállnak pihenni, mert Russellnek WC-re kell mennie, de mivel a dzsungelben nincsen WC, ezért arrébb vonul, és kiscserkészhez illően egy lapáttal elássa a „végterméket”. A földön egy nagy madár lábnyomait fedezi fel, és a nyomukba ered. Közben egy tábla csokoládét majszolgat, amit észrevétlenül a színes tollú, földön közlekedő madár is megdézsmál. Russell szívesen megosztja a csokoládét a madárral, akivel jó barátok lesznek. Nem tudván, hogy a madár nőstény, elnevezi Kevinnek.
Később egy Dug nevű, tolmácsgéppel beszélni képes kutyát találnak, akit (mint később kiderül) éppen a madár felkutatására küldött a gazdája, több más kutyával együtt. Találkoznak a gazdájával is, aki nem más, mint Charles Muntz, aki Carlnak a gyermekkorában a kedvenc felfedező hőse volt. Muntz évtizedek óta Dél-Amerikában él, mert egy nagy maradat keres, amit haza szeretne vinni, hogy visszaszerezze hírnevét és bebizonyítsa a tudósoknak: igenis létezik ilyen nagy testű madár. Carl valósággal izgalomba jön a kedvenc hősével való találkozáskor, de mikor rájön, hogy Muntz Kevint el szeretné kapni és megölni, megszökteti tőle a madarat. A szöktetés közben Dug megpróbálja feltartóztatni Muntz kutyáit, ami sikerül is, de Kevin lába megsérül.
Miközben Carl és Russel Kevint ápolják, addig Muntz és kutyái, nyomon követve Carl-éket, utánuk erednek egy léghajóval a Dug nyakörvére tett nyomkövető segítségével. Amikor megtalálják őket, Muntz felgyújtja Carl házát, de azt nem sokkal később sikerül eloltani. Az öregember megpróbálja Kevint megvédeni, nehogy elvegye Muntz, de ő és kutyái gyorsabbak, elkapják a madarat egy hálóval és elrepülnek vele a léghajójukkal.
Habár az öregember Ellie kívánsága szerint sikeresen átsiklik a vízesés mellé és leszáll a földre a házával, elveszti Russellt, aki néhány léggömbbel elindul a madár után. Az öreg leül a házában, megtalálja Ellie gyerekkori emlékalbumát és újra átéli azokat a kedves pillanatokat, melyeket Ellie-vel élt át házasságuk során. Az album végén egy megjegyzésre lesz figyelmes, melyben volt felesége megköszöni Carlnak a sok-sok közös kalandot és arra biztatja, hogy mindig azt tegye, amit jónak lát. Az öregember felbátorodva Ellie jókívánságán, kilép a házból, hogy Russell után nézzen, aki már Muntz nyomába eredt. Kidobja a házból a kanapét, a hűtőt, a tévét, s minden egyéb haszontalan és súlyos dolgot, hogy felemelkedhessen a levegőbe és Duggal Muntz után eredhessen.
Közben Russell egy ablakon keresztül bejut Muntz léghajójába, de elkapják a kutyák. Rákötözik egy székre és ledobják a földre, de Carl épp jókor jön a lebegő házával és megmenti, majd a kisfiút beviszi a házba. Az öreg és a kutya beszállnak a léghajóba, majd elcsalják a kutyákat a fogva tartott Kevin mellől, így ki tudják szabadítani a madarat. Ezután Carl és Muntz szemtől szembe megküzdenek egymással (az öregember a botjával védekezik, a kalandor pedig egy karddal támad), Dug pedig egy szerencsés fordulat következtében falkavezér lesz a kutyák között. A kiscserkész kiszabadítja magát, de beleakad a házból kilógó locsolócsőbe és a két öreg által vívott közelharc kellős közepébe csöppen. Mikor Carl segítségért kiált, Russell megzavarja a léghajót irányító kutyákat és átveszi az irányítást, hogy segíthessen barátainak, akik mostanra már a léghajó tetejére kerültek. A nagy küzdelem során Muntz kilő néhány lufit a puskájával, amitől lejjebb ereszkedik az öreg háza, de Carl megmenti Russellt, Dugot és Kevint. A legyőzött Muntz lezuhan a léghajóról, néhány lufival a derekán, miközben Carl háza a gazdája nélkül a felhők közé süllyed.
Az öregember átveszi a pórul járt Muntztól a léghajót és visszaviszi társaival Kevint a kiscsibéihez, majd Russell és Dug is a városba mennek, a Fiatal Felfedezők ünnepségére, hogy a kisfiú átvehesse a jelvényét. Minden kiscserkész mellett ott áll az apukája, de mikor Russellhez érnek, hogy átadják a kiérdemelt jelvényét, nincs mellette senki. Kisvártatva Carl rohan be a pódiumra, hogy büszkén átvehesse a Russellnek járó jelvényt és feltűzhesse rá. Ám nem a kiérdemelt jelvényt tűzi fel, hanem azt, amelyiket valamikor Ellie adott Carlnak az első találkozásukkor. Végül az öregember felüdül az átélt kalandoktól és egy boldog aktív cserkészönkéntes válik belőle, „nagyapai módon” kötődve Russellhez és Dughoz.
Amíg Carl a léghajóban repítette vissza Kevint a kiscsibéihez a többiekkel, az öregember háza éppen ott száll le, ahová Ellie gyermekkora óta el szeretett volna utazni: a Paradicsom-vízesés mellé.
