Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


  • RendezőkBrad Bird
  • Producer: Brad Lewis
  • ForgatókönyvírókBrad Bird
  • SzinkronhangokPatton Oswalt, Ian Holm, Lou Romano, Brian Dennehy, Peter Sohn
  • Zene: Michael Giacchino
  • Játékidő: 108 perc
  • Bemutató:
    • Egyesült Államok 2007. Június 29.
    • Magyarország 2007. Augusztus 2.
  • Bevétel: $ 623,722,818

L'ecsó (eredeti cím: Ratatouille) színes, amerikai egész estés 3D-s számítógépes animációs film. Készítette a Walt Disney Pictures, a Buena Vista forgalmazásában. Immár a Pixar 8. animációs mozifilmje. Eredeti címe a „ratatouille”-ből származik, ami egy hagyományos francia főtt zöldséges étel (a magyar lecsóhoz hasonló, cukkini hozzáadásával). Az írója és a rendezője A Hihetetlen családot is jegyző Brad Bird, aki a Pixartól távozó Jan Pinkavától vette át a feladatot, a zeneszerzője Michael Giacchino, a producere Brad Lewis, a főszerepben pedig Patton Oswalt hangja hallható. A bemutató 2007. június 29-ére került Észak-Amerikában, Magyarországon pedig augusztus 2-ára került a mozikba. A L'ecsót öt Oscar-díjra és egy Golden Globe-díjra jelölték; mindkét díjátadón a legjobb animációs filmnek járó elismeréssel gazdagodtak az alkotók.

Cselekmény: Rémy, a patkány egy idős hölgy házának padlásán él Párizs közelében, számos társával, köztük apjával és bátyjával. Kifinomult szaglással rendelkezik, s fajtájától eltérően szokatlanul ínyenc. Elege van abból, hogy a patkányoknak a szemetet kell enniük. Ő többre vágyik: igazi ételt szeretne készíteni és valódi ízeket érezni. Elkápráztatja a francia főváros leghíresebb és legjobb szakácsa, Auguste Gusteau mindentudása az ételekről, tévéműsora és könyve, melynek címe egyben Gusteau mottója: „Főzni bárki tud.” Anton Ego, a szigorú és ellenszenves ételkritikus azonban egy alkalommal csúnyán lehúzza a Gusteau's éttermet, ami miatt a hely elveszít egyet öt csillagából. Ez olyannyira megviseli a restaurant tulajdonosát, hogy belehal bánatába. Ezzel a Gusteau's újabb csillagot veszít.
Egy napon a patkányok menekülni kényszerülnek otthonukból, amiért elsősorban Rémy felelős. A csatornarendszerben hősünk elveszíti társait, s napokat tölt odalent Gusteau könyve társaságában. Képzelete szüleményeként megjelenik neki a séf, aki arra biztatja, lásson világot, most végre valóra válthatja álmát. Rémy rövidesen a Gusteau's-ban találja magát, nem sokkal később pedig Alfredo Linguini, az étterem frissen felvett mosogatófiúja társaságában. A kis patkány nem tudja megállni, hogy próbát ne tegyen tudásával, s ennek következtében mindenki a konyhában Linguininak tulajdonítja a mesteri levest. Rémy és a fiatalember így hát szövetséget köt: a nem mindennapi séf Linguini fejfedője alá rejtőzve irányítja a fiú mozdulatait. Skinner, a mogorva vezető séf – mit sem sejtve Rémyről – kénytelen megadni a lehetőséget Linguininak, s Colette-re, a Gusteau's bájos női séfjére bízza őt.
Egyik este a Gusteau's szemeteskukái közül felbukkan Émile, Rémy bátyja, s elvezeti a többiekhez. Apja próbálja észhez téríteni fiát, hogy mi vár rá az emberek világában, de Rémy hisz benne, hogy többre hivatott a szemétgyűjtögetésnél és -elfogyasztásnál. Skinnerben ezalatt folyamatosan növekszik a gyanú, hogy Linguini valahogy a bolondját járatja mindenkivel, s ebben része van egy patkánynak is. Leleplezni azonban nem tudja az egyre nagyobb népszerűségre szert tevő Linguinit, aki Colette-hez is közelebb kerül.
Skinner rövidesen megtudja egy levélből, melynek olvasását halogatta, hogy Linguini maga Auguste Gusteau fia, s így a Gusteau's örököse. Erre Rémy is rájön kis idő múlva, s a levéllel és a végrendelettel kereket old Skinner elől. A vezető séf üldözőbe veszi a patkányt, de nem tudja elcsípni. Mikor visszatér az étterembe, már Linguini és Colette is ismerik a levél tartalmát. Skinner röpül, az étterem pedig kisebb arculatváltáson esik át Linguini elképzelései szerint. Hamarosan felfigyel a nagy felhajtásra és a Gusteau's-t érő egyre több dicsérő szóra Anton Ego, így ellátogat a helyre, s bejelenti, hogy másnap este vacsorázni jön. Kisebb aggodalom lesz úrrá mindenkin, s az ebből fakadó frusztráció – no és a szerelem – miatt Linguini megsérti Rémyt, aki afféle bosszúként zárás után „vendégül látja” az egész patkánytársaságot a Gusteau's ételkészletéből. A nagy lakmározás közepén beállít Linguini, hogy bocsánatot kérjen kis barátjától, ám mikor meglátja, hogy Rémy meglopta őt, kipenderíti.
Linguininek így egyedül kell helyt állnia a következő napon Anton Ego lenyűgözésében. A konyha egész személyzete tőle várja az elkészítendő étel receptjét, azonban a fiú valódi hozzáértés nélkül képtelen bármit is kiötölni, így elkeseredve viharzik ki a konyhából. Az étterem személyzeti bejáratánál megjelenik Rémy, Émile és Django, s az egyik séf észreveszi őket. Épp mikor mind lesújtanának rájuk, Linguini elébük ugrik, felemeli Rémyt, s felfedi titkát a többiek előtt, akik csalódottan hagyják ott, még Colette is. Az étterem teli vendégekkel, köztük van Anton Ego, Linguini pedig rettenetesen letört. Django és a többi patkány jelenik meg a konyhában magára maradt Rémyvel szemben, s apja beismeri fiának, hogy tévedett vele kapcsolatban: tényleg szót értett egy emberrel, aki még meg is védte őt. Ekkor a rengeteg patkány segít Rémynek egy igazi ételkiválóság elkészítésében, s látván a buzgalmat, Linguini is erőt vesz magán: görkorcsolyán száguld végig a vendégek között főpincérként. Colette is visszatér, s az első döbbenet után, amit a konyhában sürgő-forgó tengernyi patkány okoz, ő is besegít: lecsót készítenek, de nem akármilyet. Az étek egyszerűen elvarázsolja a kőszívű Anton Egót, akiben gyermekkora ízei és elfelejtett emlékei derengenek fel. Miután megismeri az igazi séfet, fantasztikus dicsérő kritikát ír a Gusteau's-ról, azonban Skinner ármányának köszönhetően a francia ÁNTSZ bezáratja az éttermet a patkányok jelenléte miatt, így Ego is hitelét veszti. Befektet viszont egy új étterembe, az „A L'ecsó”-ba, melyben Rémy, Linguini és Colette mellett az egész patkánysereg megtalálja a helyét.

Háttér: Jan Pinkava állt elő az ötlettel s 2000-től ő is felügyelte a L'ecsót, megalkotta az eredeti terveket, díszleteket, szereplőket és az alapvető cselekményvonalat. 2005-ben a Pixar vezetőségének döntése értelmében Brad Bird került Pinkava helyére. Birdet a koncepció kívülállósága és a történetet mozgató konfliktus vonzotta a projekthez: a konyhákban irtóznak a patkányoktól, egy azonban itt akar dolgozni. Birdet továbbá örömmel töltötte el, hogy a film jelentősen fizikai vígjáték, vagyis Linguini karaktere végtelen szórakozást biztosított az animátoroknak. Bird módosított a forgatókönyvön, megváltoztatta a hangsúlyokat. Gusteau-t „megölte”, Skinner és Colette szerepét pedig megnövelte, s változtatott a patkányok megjelenésén is, hogy kevésbé tűnjenek emberinek.
Mivel a L'ecsó egy romantikus, buja párizsi látomás kíván lenni, ami ugyanakkor magán hordozza a korábbi Pixar-filmek ismertetőjegyeit is, Brad Bird rendező, Brad Lewis producer és még néhány stábtag a városban töltött egy hetet, hogy megismerje pontos közegét, környezetét. Motorbiciklitúrájuk során öt kiváló étterembe is betértek. Több vízközpontú jelenet is előfordul a filmben, egy közülük a csatornában, ami tízszer olyan összetett, mint a Némó nyomában kékbálna-jelenete. Egy másik jelenetben Linguini lesz vizes, mikor a Szajnába ugrik, hogy kimentse Remyt, így az egyik animátornak be kellett ugrania a Pixar medencéjébe, hogy tanulmányozzák a nedves ruházatot. Kesten Midal árnyék- és színmélységkoordinátor séfruhában vetette magát a vízbe, hogy megvizsgálják, a ruha vizesen hol tapad a testhez, s hol válik áttetszővé a magába szívott víztől.

Az étel készítése: Komoly kihívást jelentett a készítőknek az ízlelés érzékletének megfestése a filmvásznon. Ínyenc amerikai és francia szakácsokkal konzultáltak, az animátorok pedig főzőórákat látogattak a San Francisco-környéki iskolákban, hogy megértsék, hogyan folyik a munka egy kereskedelmi konyhában. Michael Warch díszlet- és alaprajztervező, aki professzionális séfként végzett, mielőtt a Pixarhoz került, segítette az animátorok tanítását és konzultálását munka közben. Ezen kívül ételeket készített a művészeti-, árnyék/festés-, effekt- és díszletmodellező részlegek számára. Thomas Keller sztárszakács engedélyezte Brad Lewis producernek a saját French Laundry konyhájában történő gyakorlást. A film tetőpontjához Keller tervezte meg az ínycsiklandóan különleges tálalású címszereplő ételt, melyet a patkányszereplők készítenek el, s amit Keller „confit biyaldi”-nak nevezett el, az eredeti török név tiszteletére. Ugyanazt a technikát használták a zöldségek és gyümölcsök megalkotásához, amit A Hihetetlen család szereplőinek bőrénél alkalmaznak, míg az új programok organikus textúrát és mozgást kölcsönöztek az ételeknek. Az illúziót a zene, a párbeszédek és a szereplők az ételek megízlelésekor bekövetkező mámorának absztrakt ábrázolása teszi teljessé. A vizuális ízmetaforák Michel Gagné animátor munkái. Hogy megalkothassanak egy valóságosnak kinéző komposzttálat, a művészeti részleg tizenöt különböző fajta terményt fotózott le rothadás közben, úgymint almát, bogyókat, banánt, gombát, narancsot, brokkolit és salátát.

A szereplők készítése: Jason Deamer, a Pixar tervezőjének elmondása szerint „a legtöbb karakter akkor lett megtervezve, mikor még Jan [Pinkava] rendezett”, „Kiváló szeme van a felépítéshez.” Például, Pinkava szerint Anton Ego ételkritikust úgy alkották meg, hogy egy keselyűre emlékeztessen. A szereplőtervezés folyamata alatt Greg Dyskstra szobrász kézzel alkotta meg agyagból a film főszereplője, Rémy szobormásait. A patkányok szakértőjét, Debbie Ducommunt kérték fel konzultációra a patkányok szokásai és jellemzői kapcsán. A Pixar műtermeinek folyosóján több mint egy évig foglalt helyet egy terrárium házipatkányokkal, így az animátorok tanulmányozhatták az állatok orrát, fülét, lábát és farkát, miközben mozognak. Bird azután választotta ki Patton Oswaltot Rémy hangjának, miután hallotta egy étellel kapcsolatos komikumgyakorlatát. A szereplőgárda többi része igyekezett a francia akcentust autentikussá, mégis érthetővé tenni. John Ratzenberger megjegyezte, ez gyakran csapott át olasz akcentusba.