Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


EGY BOGÁR ÉLETE

Eredeti cím: A Bug's Life
Rendező(k):
John Lasseter
Producer(ek): Darla K. Anderson - Kevin Reher
Szinkronhangok: Dave Foley - Kevin Spacey - Julia Louis-Dreyfus - Hayden Panettiere - Phyllis Diller
Hossz: 95 perc
Bemutató: 1998. November 25.

Bevétel: $ 363,398,565

Számítógép-animációs amerikai film a Pixar Animation Studios gyártásában és a Walt Disney Pictures forgalmazásában, melyet az Egyesült Államokban 1998. november 20-án, Magyarországon pedig 1999. február 4-én mutattak be. Főhőse egy különc hangya, aki felbérel egy csapat (hite szerint) bogárharcost (akik valójában cirkuszosok), hogy szembeszálljanak a hangyákat rettegésben tartó sáskákkal. A filmet John Lasseter és Andrew Stanton rendezte. Az Egy bogár életét jól fogadta a kritika, zenéjét Oscar- és Golden Globe-díjra jelölték, s a jegypénztáraknál világszerte több mint 350 millió dolláros bevételt ért el.

Minden évben, a hangyák kolóniájának be kell gyűjtenie a termést a rettegett sáskáknak. Az egyik hangya, Fürge, feltaláló, aki szerkezeteivel több galibát okoz, mint amennyit segít. Legújabb gépezete, amely az aratást könnyíti meg, elszabadul, s ennek eredményeképp a sáskáknak nagy erőfeszítés árán összehordott maghalom a vízben köt ki, épp mielőtt a fenyegető rovarok megérkeznek. Vezetőjük, Szökken a nyár végéig ad haladékot a hangyáknak az újbóli felhalmozásra, azonban megkettőzi az adagot, miután Fürge előlép a hangyakirálynő legkisebb lánya, Pötty védelmében. Ügyetlensége miatt Fürge a kolónia királyi tanácsa elé kerül. Mikor azt javasolja, hívjanak harcos bogarakat segítségül, Atta hercegnő, a trón örököse engedélyezi az utat Fürgének, ám pusztán azzal a szándékkal, hogy eltüntesse az útból, míg az újabb begyűjtés tart.
A rovarok városához érve, amely egy lakókocsi alatti szeméthalom, Fürge belebotlik egy csapat állását vesztett cirkuszi bogárba, akiknek legutóbbi előadásuk káoszba fulladt, s egy kis közjáték okán harcosnak véli őket. A művészlelkületű társaság ugyanakkor tehetségkutató ügynöknek gondolja Fürgét, aki a számukat szeretné bemutatni szigetén. A tanács nagy meglepettségére, Fürge rövidesen visszatér a kolóniába, ahol hősökként fogadják és ünneplik a jövevényeket; egyedül Attának vannak kétségei a szedett-vedett társasággal kapcsolatban, s kis híján fültanúja is lesz annak, mikor Fürge és a cirkuszosok rájönnek tévedésükre. Már éppen lelépnének a vendégek, mikor Pötty bajba kerül. Együttes erővel Fürge és a csapat megmenti a csöpp hangyát az éhes madártól, ami megszilárdítja mindenki hitét, így Attáét is, aki másképp kezd tekinteni Fürgére.
A sáskák búvóhelyén Szökken fivére, Korpa azt javasolja bátyjának, hogy ne menjenek vissza a hangyák szigetére, hiszen bőségesen elég élelmük van az esős évszakra idejére. Szökken emlékezteti őt és a többieket is, hogy ha nem tartják félelemben a hangyákat, eszükbe juthat számbeli fölényüket ellenük fordítani, s végleg elűzni őket. Elindulnak hát behajtani a termést. Mivel korábban tudomására jutott, hogy a szöcskét egyszer kis híján felfalta egy madár, Fürge azt a tervet eszeli ki, hogy egy álmadárral kergessék el terrorizálóikat. Javaslatát a cirkuszi bogarakon keresztül tárja a tanács elé, hogy azok úgy véljék, a „harcosok” ötletét valósítják meg. A hangyák így a begyűjtési munka helyett a madár megépítésébe fektetik energiájukat, ám épp miután elhelyezik azt a fa odvába, feltűnik a cirkuszi porondmester előadóit keresve. Kiderül az igazság; Atta száműzi Fürgét, s a hangyák kétségbeesetten igyekeznek annyi magot gyűjteni, amennyit csak tudnak. Képtelenek az elvárt mennyiséget felhalmozni, s mikor Szökken megérkezik, átveszi az uralmat a boly felett, a sziget minden élelmét magához rendelve.
Pötty fültanúja lesz a sáskák tervének, miszerint dolguk végeztével megölik a királynőt, így rejtekhelyéről Fürge és a cirkuszosok nyomába ered. Meggyőzi őket, hogy visszatérjenek és üzembe helyezzék a madarat az eredeti elképzelés szerint. Az álcázott szárnyas halálra rémíti a sáskahadat, s már épp megkezdenék a visszavonulást, mikor a mit sem sejtő porondmester lángra gyújtja a madarat. A feldühödött Szökken ráuszítja kerge csatlósát Fürgére, akit a sáska rendesen helyben hagy, de nem annyira, hogy ne tudjon feltápászkodni és szavaival felnyitni népe szemét: a sáskák nem többek, mint élősködők, akiknek szükségük van a hangyákra. Az erőfölényükről meggyőződő hangyák együttes erővel rohanják le a betolakodókat, s mindőjüket elkergetik – kivéve Szökkent, akit foglyul ejtenek. Vihar csap le a szigetre, s kitör a pánik a hangyák között. Szökken kihasználja az alkalmat és Fürgét felkapva a magasba száll, hogy végezzen vele egyszer s mindenkorra. Atta alattvalója segítségére siet, s ketten együtt az igazi madár fészkéhez csalják Szökkent. Szökken sarokba szorítja Fürgét, ám az utolsó pillanatban felbukkan a madár, elragadja a sáskát és megeteti fiókáival.
A tavasz beköszöntével a Korpával kibővült cirkuszosok elbúcsúznak a hangyáktól. Atta lesz az új királynő, s párjául Fürgét választja, akinek aratógépét a kolónia hasznosítja az újabb begyűjtéshez.

Háttér - A film ötlete egy Andrew Stanton és Joe Ranft között zajlott beszélgetésből ered, aminek témája Ezópusz meséje, A hangya és a szöcske volt. Ebben a történetben a szöcskének könyörögnie kell egy hangyacsaládhoz élelemért; a csavart az jelentette a Pixar két alkotója elképzelésében, hogy a szöcske nem könyörög, hanem követel. A produkció első verzióiban a főhőst Vörösnek hívták és P.T. Bolha cirkuszában dolgozott toronyugróként.
Az előkészületi fázisban az animátorok a bogarak helyváltoztató mozgását tanulmányozták, s ezek alapján kísérleteztek a szereplőkkel. Hogy megtudják, hogy látják ezen apró élőlények a világot, az alkotók úgynevezett bogár-kamerát készítettek, s ezzel csináltak felvételeket róluk. A technikai szakemberek 430 tömegjelenetet alkottak meg, melyekben 800 hangya parancssorait kellett megírni. A csapat innovatív különleges effektusokkal jelenítette meg a természeti jelenségeket, úgymint a köd, az eső és a tűz, s a fűszálak és más háttérelemek mozgásának természetessé tételéhez is új programot fejlesztettek ki. A művészeti osztály szakemberei számára folyamatosan biztosítottak préselt faleveleket, amelyek kiindulási pontként szolgáltak a tavaszi, nyári és őszi változataik filmbeli megjelenítéséhez. Kihívást jelentett, hogy a nem túl bizalomgerjesztő külsejű állatokból szerethető figurákat kreáljanak a vásznon. Több mint 27 ezer sztoribord készült, amiből számos animálatlanul maradt, köztük egy olyan jelenet, melyben P.T. Bolha kirúgja a társaságot a balul elsült előadást követően.
Az Egy bogár élete az első számítógép-animációs film, amit 2:35,1-es képaránnyal mutattak be.

Egy bogár élete vs. Z, a hangya - 1994 augusztusában Jeffrey Katzenberg, a Disney CEO-ja Michael Eisner elnökkel való nézeteltérései miatt lemondani kényszerült, s még abban az évben társalapítója lett a DreamWorks-nek. Októberben került hozzá a Z, a hangya című film ötlete, amit Tim Johnson, az egyik későbbi rendező, még 1991-ben fogalmazott meg 1996-ban már teljes erővel folytak a film munkálatai. A Disney 1988 óta tervezett egy hangyákról szóló filmet. John Lasseter, a Pixar főnöke két nappal Katzenberg távozása után állt elő a Egy bogár életével a stúdiófőnököknek, akik zöld utat adtak a produkciónak. A Z, a hangya azonban a későbbi kezdés ellenére hamarabb elkészült. Katzenberg, aki állítása szerint nem tudott korábban a Disney filmjéről, 1999 márciusáról 1998 októberére hozta előre a Z, a hangya premierjét, miután a Disney az Egy bogár életét novemberre időzítette – a DreamWorks ambiciózus rajzfilmje, az Egyiptom hercege közelébe. Az Egyiptom hercege végül decemberre került, az Egy bogár élete pedig szűk két hónappal követte a Z, a hangyát.
A Z, a hangya bemutatójának napján a Pixar gazdasági igazgatója, Lawrence Levy bizalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a filmnek nem lesz lényegi hatása az Egy bogár életére. A Bloomberg Newsnak adott interjújában Levy a DreamWorks filmjét „felnőtteket megcélzó Woody Allen szociális szatírának” nevezte, míg ezzel szemben a saját filmjük meghatározása szerint „családi kalandmozi.” Az elemzők már nem szóltak ekkora bizonyossággal: „Bizonyított, hogy elsőnek érkezni előnyös” – mondta Robert Bucksbaum a Reel Source Inc.-től a Bloombergnek. A USA Todayben megjelent Egy bogár élete-kritika szerzője úgy vélekedett, hogy „Két, hangyákról szóló animációs látványosságnak sokkal több a művészi létjogosultsága, mint egyszerre több vulkános vagy aszteroidás filmnek” – utalt Mike Clark 1997 két hasonló témájú filmjére, a Dante poklára és a Tűzhányóra, illetve az 1998-as Deep Impactre és Armageddonra.